Bevezetés
Az 1960-as évek vége és az 1970-es évek eleje óta a legtöbb hagyományos légi fényképezési rendszert felváltották a légi és űrhajós elektro-optikai és elektronikus érzékelőrendszerek. Míg a hagyományos légi fényképezés elsősorban a látható fény hullámhosszán működik, a modern légi és földi távérzékelési rendszerek digitális adatokat állítanak elő a látható fény, a visszavert infravörös, a termikus infravörös és a mikrohullámú spektrális régiókból. A légifotózás hagyományos vizuális értelmezési módszerei továbbra is hasznosak. Ennek ellenére a távérzékelés az alkalmazások szélesebb körét fedi le, beleértve a további tevékenységeket, mint például a céltulajdonságok elméleti modellezése, az objektumok spektrális mérése és az információ kinyerésére szolgáló digitális képelemzés.
A távérzékelés, amely az érintés nélküli nagy hatótávolságú észlelési technikák minden aspektusára vonatkozik, egy olyan módszer, amely elektromágnesességet használ a céltárgy jellemzőinek észlelésére, rögzítésére és mérésére, és a meghatározást először az 1950-es években javasolták. A távérzékelés és térképezés területe 2 érzékelési módra oszlik: aktív és passzív érzékelés, ebből a Lidar érzékelés aktív, saját energiáját felhasználva képes fényt bocsátani a célpontra és érzékelni a róla visszaverődő fényt.
Aktív Lidar érzékelés és alkalmazás
A Lidar (fényérzékelés és távolságmérés) egy olyan technológia, amely a távolságot a lézerjelek kibocsátásának és vételének időpontja alapján méri. Néha az Airborne LiDAR-t felváltva alkalmazzák a légi lézeres szkenneléssel, térképezéssel vagy LiDAR-ral.
Ez egy tipikus folyamatábra, amely a pontadatok feldolgozásának fő lépéseit mutatja a LiDAR használat során. Az ( x, y, z) koordináták összegyűjtése után ezeknek a pontoknak a rendezése javíthatja az adatmegjelenítés és -feldolgozás hatékonyságát. A LiDAR pontok geometriai feldolgozása mellett a LiDAR visszacsatolásból származó intenzitás információ is hasznos.
Minden távérzékelési és térképészeti alkalmazásban a LiDAR külön előnye, hogy pontosabb méréseket tesz lehetővé, függetlenül a napfénytől és egyéb időjárási hatásoktól. Egy tipikus távérzékelési rendszer két részből áll, egy lézeres távolságmérőből és egy mérőszenzorból a pozicionáláshoz, amely közvetlenül képes mérni a földrajzi környezetet 3D-ben, geometriai torzítás nélkül, mivel nem jár képalkotás (a 3D-s világ 2D-s síkban készül).
NÉHÁNY LIDAR FORRÁSUNK
Szembiztos LiDAR lézerforrás Választható érzékelők
